Internetes zaklatás – cyberbullying

Az internetes zaklatás egy viszonylag új jelenség, ami a technikai eszközeink robbanásszerű fejlődésének “köszönhető”, és nagy kihívás elé állítja a jelen kor gyermekeit és szülői generációját egyaránt. Az internetes bántalmazás sok elemében hasonló a hagyományos bántalmazáshoz/ zaklatáshoz, ebben a formában megvalósuló bántás hasonlóan fájó, romboló hatással bír. Felelősek vagyunk gyermekeinkért ebben a térben is, kötelességünk felügyelni online életüket, és viselkedésünk példa értékéről sosem szabad megfeledkeznünk ebben a formában sem.

1. Az internetes zaklatás típusai

Formái nagyon változatosak, sajnálatos módon a technológia fejlődésével folyamatosan új és új változatok jelennek meg, a teljesség igénye nélkül néhány gyakoribb jelenség:

• Flaming: sértő, ellenséges, kegyetlen vagy vulgáris üzenetek küldése az áldozatról más személynek vagy csoportnak e-mailben, sms-ben, chaten.

• Harassment: igazságtalan, bántó üzenetek sora.

• Identitáslopás: az áldozat nevében cselekszik azzal a céllal, hogy bajba keverje, lerombolja a hírnevét, elfordítsa tőle a barátait.

• Kibeszélés: pletykák vagy téves információk terjesztése a kiszemelt áldozatról, célja az áldozat hírnevének rombolása vagy barátainak elrettentése.

• Sexting: szexuális tartamú, vulgáris üzenetek küldése, meztelen/intim képek küldése vagy azok követelése, internetes szexre való csábítás.

• Mobiltelefonos zaklatási formák: zaklató hívások, üzenetek, megalázó fotók, videók készítése, továbbítása

• Online csoportból való kiközösítés, kizárás.

2. Az internetes zaklatás jellemzői

• Fizikai jelenlét hiányában, sokkal nagyobb közönség előtt zajlik, a támadás bármikor a legváratlanabb helyzetben érkezhet.

• Nincs meg a lehetőség az érzelmek átdolgozásra, lecsengetésére, mert iskolaidőn kívül is bármikor megvalósulhat, állandósult készenlétállapot alakul ki az áldozatban, ami nagyon megterhelő.

• Az elkövető könnyen maradhat anonim, nehezen lenyomozható, könnyedén elbújhat internetes alteregója mögé. Nem látja az áldozat azonnali reakcióját, legtöbbször senki sem szembesíti azzal, amit tett.

• Az internetes bántalmazás visszavonhatatlan jellegű – egyetlen poszt/komment/kép végtelen számban továbbítható, a tartalmakat eltüntetni szinte lehetetlen.

3. Az internetes zaklatás hatásai a gyerekekre

A bántalmazással járó megalázottság érzése nagyobb lehet a gyermekben, ha még azt sem tudja, pontosan ki vagy kik voltak az elkövetők, szemtanúk. Hatásait a gyermek viselkedésében, indulatosságában, önértékelésének romlásában, teljesítményének romlásában, önkárosító viselkedési formák megjelenésében is tetten érhetjük.

4. Megelőzés

• Ha a gyermekünk megtapasztalja a feltétel nélküli szeretetet, az elfogadást, a család fontos tagjának érzi magát, konfliktushelyzetekben meg tudja védeni magát, és tudja, kire számíthat a bajban, nem hat rá rombolóan az internetes zaklatás sem.

• Rendszeres, odaforduló beszélgetéseink során térjünk ki az online életük eseményeire is, ugyanúgy, ahogy a húsvér barátaikat is ismerjük, ugyanúgy tudjuk, hogy milyen játékokkal játszanak, milyen közösségek tagjai, milyen csatornákat követnek, milyen online eseményeken, kihívásokon vesznek részt stb.

• Feladatunk egy működő és biztonságos internethasználati keretrendszer megalkotása a családban, és annak betartatása. Minden család maga határozza meg, hogy a gyermekek mennyi időt tölthetnek a neten, fix időkeret van-e vagy esetleg alku tárgya lehet, milyen feltételekkel engedik az internet használatot és mi jár megvonással. Fontos, hogy hogyan jelzik az idő végét, és hogyan oldják meg, hogy ne lehessen kikerülni a rendszert.

• Ha felmerült, hogy gyermekünk bántalmazó, érdemes megfontolni, hogy a lakás központi terében használhassa a közösségi médiát, illetve, hogy telefonját a szülő töltse- ne legyen nála a telefon éjszakára.

• Következő kérdés, hogy milyen oldalakat látogathat a gyermek, milyen tevékenységekre használja a netet, milyen feltételekkel készíthet felhasználói profilt magának, milyen adatokat oszthat meg magáról stb. Ezen szabályok megalkotásába a gyerekek is bevonhatóak.

• További védelem biztosítása érdekében tájékozódjunk a különböző védelmet és korlátozást lehetővé tévő programok használatáról, ilyen például a Google Family Link.

• Mindemellett fontos, hogy az online térben is empátiára és kulturált kommunikációra neveljük gyermekeinket. Tudniuk kell, hogy attól, hogy nem látják a másik fél arcát, attól még éppúgy fájdalmat okoznak, hogy az online térben éppúgy kiállhatnak egymásért, mint a valós helyzetekben, itt is jelezhetik, hogy nem támogatják a bántalmazót és együtt éreznek az áldozattal. Ne feledjük, itt is a példa az erősebb nevelő érték és nem az üres szavak. Ha azt látja, hogy indulatos, netán vulgáris kommenteket posztolunk, nem várhatunk tőle sem mást.

5. Tanácsok gyerekeknek, ha internetes zaklatás éri őket

Bár minden eset kicsit más, és egyéni elbírálást igényel, online támadás esetén érdemes 4 lépést fontolóra venni:

• Ne reagálj! A bántó üzenetekre, posztokra ne válaszolj! Az indulatos válasz csak tovább hergeli a támadót.

• Szólj egy felnőttnek! Beszélj a történtekről egy olyan felnőttel, akiben megbízol.

• Mentsd le a bizonyítékokat! Bizonyíték lehet üzenet, e-mail, chatbeszélgetés, kép, poszt és hangüzenet.

• Tiltsd le! Próbáld minél hamarabb megszakítani a kapcsolatot a bántalmazóval.

Indokolt esetben segíthet, ha az áldozat e-mailcímet, profilt, felhasználónevet vált. Ilyen esetekben is lehetséges iskolai vagy akár rendőrségi jelzést is adni (szexuális vagy egyéb súlyos bűncselekmények esetén feltétlenül).

Az iskolai zaklatás/bántalmazás (bullying)

Segédanyag szülők részére

1. Az iskolai zaklatás/bántalmazás típusai

• Fizikai: ütés, rúgás, verés, lökdösés, tulajdon elvétele, valamire kényszerítés

• Verbális: csúfolás, kigúnyolás, szekálás, kibeszélés, zsarolás, fenyegetés

• Kapcsolati: kirekesztés, levegőnek nézés, pletyka terjesztése

• Internetes zaklatás (cyberbullying): zaklató üzenetek, befeketítés (rosszindulatú posztolás), kizárás a csoportból, személyiséglopás

2. Az iskolai zaklatás/bántalmazás, mint az agresszív viselkedés egyik formája

• erőviszonyok egyenlőtlensége – a zaklató idősebb, erősebb, szókimondóbb, arra törekszik, hogy felülkerekedjen áldozatán

• szándékosság – a zaklató testi és/vagy lelki fájdalmat akar okozni, és örömét leli abban, ha szenvedni látja áldozatát

• ismétlődés – a zaklató és az áldozat is tudja, hogy az erőszakos cselekmény meg fog ismétlődni.

3. Baráti viccelődés vagy bántalmazás?

A bántalmazást el kell határolni a viccelődéstől is. Míg a viccelődés/játékos ugratás célja az együttnevetés, humor kifejezése elsősorban barátok között, amit kölcsönösség jellemez (tehát a szerepek felcserélődnek, adok-kapok jellegű egymás ugratása, szimpátia kifejezése kisebb korosztálynál – hajhúzás, piszkálódás).

Viszont a másik kigúnyolása, megszégyenítése esetén a bántalmazó célja olyan reakció kiváltása, mint a harag, neheztelés, bosszankodás, zavar.

4. Milyen árulkodó jelei lehetnek az iskolai zaklatásnak/bántalmazásnak?

• Előfordulhat, hogy szégyellik a velük történteket, hibásnak érzik magukat. Félhetnek megtorlástól, vagy azt hiszik, úgysem segíthet senki. Ezért a szülőnek bizonyos jelekre figyelmet kell fordítani, és lépéseket foganatosítani, ha a következőket tapasztalja:

  • Alapszükségleteket érintő jelek: alvásprobléma – nehezen alszik el a gyermek, rémálmai vannak, elegendő alvás mellett is fáradt, levert, ingerlékeny. Szokatlan étvágya lesz vagy épp étvágytalansággal küzd. Gyanúra adhat okot, ha állandóan éhesen érkezik haza az iskolából, több adagnyi ételt elhord otthonról.

  • Testi tünetek felszaporodása orvosi magyarázat nélkül: hasfájás, hasmenés, hányinger, fejfájás, végtagfájdalom, fáradékonyság, vagy ellenkezőleg, túlingerelt állapot.

  • Az otthoni szokások megváltozása korábbi önmagához képest: visszahúzódóbb, csendesebb, elutasítóbb, melankólikus, csökkent érdeklődés az otthoni közös tevékenységek iránt. Irritált, indulatos, erős hangulati ingadozások jellemezhetik. Gyakran vágyik a magányra, elzárkózik.

  • Szorongásra utaló cselekvések: hajtekerés, körömrágás, bőrketépkedés, száj belső harapdálása, lábrángás, motoros nyugtalanság, pánikroham stb.

  • Teljesítményromlás: vagy erős ingadozás. Elveszti érdeklődését az iskola iránt, nem akar iskolába menni, az addig kedvelt iskolai tevékenységek már nem érdekesek számára, motiválatlan.

  • Egyéb társas közegben való változások: elmaradoznak a barátai, vagy ő nem érdeklődik irántuk, esetleg negatívan nyilatkozik társairól. Nincs bizalma új ismeretségeket kötni, a régieket nem ápolja, vagy vele szakították meg.

• Nyilvánvaló jelzés lehet, ha eltűnnek tárgyak, melyek hollétére nem tud kielégítő választ adni (zsebpénz, játék, ruhanemű, telefon, óra, tablet, stb). Esetleg pénzt csen el a szüleitől, vagy nem ésszerű, új útvonalon jár iskolába. Sérülések vannak a testén, ruházata zilált, szakadt, hiányos.

5. Szülőként mit tegyek, ha gyermekemet bántalmazás/zaklatás éri?

• Az elsődleges cél, kideríteni, hogy fenyegeti-e a gyermeket közvetlen veszély (veszélyben van-e a testi épsége).

• Amikor nyilvánvalóvá válik a probléma, reagálni kell. A kialakult helyzetet nem szabad bagatellizálni, a szőnyeg alá söpörni, mert ezzel elárulnánk a gyermeket, erősítenénk azt a hiedelmét, hogy úgysem tud senki segíteni.

• Helyes reakció a szülő részéről, ha biztosítja a gyermekét a megértéséről, támogatásáról, érezteti, hogy nincs egyedül.

• Először empátiával hallgassuk végig a gyermek mondandóját, majd tisztázó kérdések segítségével kideríthetjük, mi történt pontosan.

• Fontos hangsúlyozni, hogy nem tehet arról, hogy bántják.

• Fontos tisztázni a gyermekkel, hogyha jelzi a zaklatást, azzal nem “árulkodik”, hanem segít, nemcsak önmagának, hanem a zaklató egyéb áldozatainak is.

• A jelzőrendszer szerves része az iskola, ezért az első lépés mindig a közvetlen környezetünk figyelmeztetése – tehát, ha problémát észlelünk, először érdemes az osztályfőnökhöz fordulni. Ha szükséges, bármelyik szaktanár bevonható az ilyen megbeszélésekbe. A következő lépés az iskola vezetősége.

• Célszerű lehet az iskolában dolgozó szakemberek felkeresése – iskolapszichológus, gyógypedagógus.

• Súlyos esetekben a rendőrségi feljelentés megtétele is indokolttá válhat.

6. Mi a teendő, ha gyermekem bántalmazó/zaklató?

• Nehéz azzal szembesülni, hogy a gyermekünk bántalmaz másokat. Nagyon fontos, hogy ilyen eseményről értesülve, ne legyintsünk, ne bagatellizáljuk, ne mentegessük. Nem szolgálja a gyerekünk javát, ha engedjük, hogy “megússza” az ilyen eseteket. Ezzel azt üzennénk, nem is várunk többet tőle.

• Fontos, hogy ne büntessük ahhoz hasonló módon, ahogy ő bánt az áldozatával. Ha megalázzuk, még agresszívabb lesz, és azt érjük el, hogy fifikásabb lesz, megtanulja a felnőttek háta mögött művelni ugyanazt.

• Szülőként át kell gondolnunk, hogy saját szülői magatartásunk hozzájárulhatott-e probléma kialakulásához? Ha igen, érdemes átgondolni saját konfliktuskezelési stratégiánkat, viselkedésünket, hiszen a mi viselkedésünk az elsődleges minta a gyermek számára.

• A zaklató/bántalmazó gyermek viselkedésének megváltoztatása érdekében szülőként:

  • fegyelmezünk (agresszió nélkül, de határozottan kijelöljük a határokat, mi elfogadható viselkedés és mi nem, mi lesz a következmény) és segítjük a jóvátételben, változtatásban, kibékülésben;

  • lehetőséget teremtünk, hogy a gyerek “jót tegyen”;

  • rendszeresen ellenőrizzük gyermekünk online tevékenységét is;

  • új, konstruktív, ösztönző tevékenységekbe vonjuk be a gyermeket, arra neveljük, hogy a jóra törekedjen.

• A fegyelmezés során rávilágítunk, hogy mi volt helytelen. Hangsúlyozzuk a gyermek saját felelősségét – nem létezhet kifogás. Megoldási javaslatokat gyűjtünk, hogy hogyan tehetné jóvá, kárpótolhatná az áldozatát. Mindeközben nem alázzuk meg. A tette elítélendő, de a személye nem.

• A gyermekben fontos felerősíteni az empátiát. Segítünk neki azonosítani, épp mi zajlik benne, beszélgetünk arról, miért érezzük így vagy úgy magunkat, illetve segítsünk neki beleélni magát mások helyébe.

• A problémával először érdemes az osztályfőnökhöz fordulni, a következő lépés az iskola vezetősége.

• Célszerű lehet az iskolában dolgozó szakemberek felkeresése – iskolapszichológus, gyógypedagógus.

  7. Megelőzés

• Szülőként igyekezzünk megerősíteni gyermekünk önbizalmát, próbáljuk tudatára adni, hogy sok szerető ember veszi körül, akikhez fordulhat, ha problémája van.

• A gyermek krízishelyzetben akkor fog bizalommal fordulni a szüleihez, ha ez a mindennapokban teljesen természetes számára, mert egyéb helyzetben is fordulhat a szülőkhöz, családi norma, hogy az ő életére kíváncsiak, mindennapos megéléseit megoszthatja, arra értő figyelemmel és releváns hozzászólásokkal reagálnak a szülei.

• Fontos tudatosítani, hogy rohanó világunkban az egyik legértékesebb dolog, amit a szülő adhat a gyermekeinek, az az idő. Azt nevezzük minőségi együtt töltött időnek, amikor nyugodtan, egyéb teendőinket félretéve, csak egymásra figyelve együtt vagyunk.

• Mindig hallgassuk meg a gyermekünket, még akkor is, ha jelenlegi élethelyzetünkből az elhangzottak nem tűnhetnek nagy horderejű dolgoknak, esetleg azt is gondolhatjuk, hogy ezek apró problémák az “élet nagy dolgaihoz” képest, de fontos, hogy ezt ne érzékeltessük a mesélő gyerekkel. Inkább kérdezzünk vissza részletekre, tisztázzunk körülményeket, kérjük meg, hogy mesélje el, mit érzett mindeközben.

• Fontos, ha együttérzést mutatunk, és emlékeztetjük őt értékességére, erőforrásaira, jó tulajdonságaira, baráti kapcsolataiban rejlő lehetőségekre, amik segíthetnek más színben látni a helyzetet. Mindezek mellett jelezhetjük, hogy ha úgy alakul, feltétlenül mellette állunk és segítünk, ha szükségesnek érzi.

• A konfliktushelyzetekben való viselkedésre a szülő elsőszámú modell a gyermek életében- inkább a tetteinkkel nevelünk, mint szavakkal. Saját indulatkezelésünk példa lesz gyermekünknek, ezért kell elsajátítani az asszertív kommunikáció alapjait és a kompromisszumkeresést. Az asszertív viselkedés jellemzője, hogy az egyén saját érdekei szerint cselekszik, kiáll a jogaiért és azokat úgy érvényesíti, hogy mások érdekeire is tekintettel van. Mások érzéseit, igényeit, jogait és a sajátját egyaránt tiszteletben tartja.

• Segítünk neki megnevezni és felismerni az érzéseit, ezáltal kívülről, egyfajta megfigyelő szemszögből képes önmagára tekinteni. Ez nagyon fontos képesség ahhoz, hogy érzelemvezérelt, beszűkült állapotból cselekvő, asszertív (nem agresszív) módba tudjon kerülni, és nehéz szituációkban megfelelően tudjon reagálni.

• Segíthetjük gyermekeinket, hogy jó barátokká váljanak, hogy különbséget tudjanak tenni árulkodás és segítségkérés között, hogy felismerjék a zaklatás/bántalmazás jeleit és merjenek segítséget kérni társuk számára, ki tudják fejezni nemtetszésüket, empatikusan tudjanak fordulni az aktuális áldozat felé.