1848. március 15-e hallatán a saját történelmét ismerő és tisztelő magyar ember testét átjárja a meleg, majd a hideg borzongás. Párizsban kezdődött és Bécsben folytatódott. A bécsi forradalom hírére a pesti fiatalok a cselekvés útjára léptek. Reggel a Pilvax kávéházból indultak el történelmi útjukra, míg mi kedden a párkányi „öreg” Billa elől. Először az egyetemeket járták végig. Lefoglalták a Landerer és Heckenast nyomdájának egyik gépét, és kinyomtatták a Nemzeti dalt és a tizenkét pontot. Mi feltűztük a kokárdákat és leszálltunk a buszról.
A Nemzeti Múzeum előtt nagygyűlést tartottak. A mi első „gyűlésünk” az esztergomi Honvédtemetőben kezdődött, ahol a Dobó Katalin gimi diákjai által felvilágosítást nyertünk, miért is fontos ez a hely számunkra. Az itt lévő és 1861-ben leleplezett síremlék az esztergomi kórházban elhunyt honvédeknek állít emléket. Ebben a tömegsírban 700 magyar találta meg a végső nyugalmat. A Dobósok elhelyezték koszorújukat, majd elénekeltük a Kossuth-nótát. Együtt!
A Pilvaxtól a Landerer nyomdáig rövidebb az út, mint Esztergomtól Nagysallóig. Vagyis, újfent buszra szálltunk. Klapka és Damjanich vezérletével 1849. április 19-én Nagysalló mellett honvédjaink fényes győzelmet arattak. Hat óra véres csata eredményéül megkaptuk, amit akartunk. Győztünk. A nagysallói csatának hatalmas jelentősége volt. Egy esetleges vereség eredményeként Komáromot soha nem foglaljuk vissza. Az 1876-ban itt felállított emlékműnél Oszter Adrienn verset szavalt, majd Bitter Lili és Szabó Bence helyezték el az emlékezés koszorúját. Tiszteletünk jeléül elénekeltük a magyar himnuszt. Együtt és mindenki!
Innen Lévára utaztunk, ahol Görgei példáját követve, úti célunk a Lévai vár volt. Itt megtekintettük a Barsi múzeum két kiállítását. A fehérnemű történetét bemutató időszakos kiállítás megálmodója és megvalósítója Novák Pölhös Gréta régész volt, akitől sok mindent megtudtunk erről, a történelemben hosszú évszázadokon keresztül tabuként kezelt témáról. Végigkövethettük eme ruhanemű fejlődését. Innen Borfőre vezetett utunk. Az itt megtekintett barlanglakásokat állítólag már a 16. században létrehozták. Talán búvóhelyként szolgálhattak a törökök ellen. A lakásokat andezittufába –vulkán megkövesedett hamujába- vájták. Miután az utolsó 3 család is elhagyta ezeket, a lakások 1983-től műemlék rezervátumként működnek.
A hazafelé vezető úton játszottunk egy „forradalmi” kvízt is, csapatokban tippeltük meg a válaszokat. Bizonyos válaszlehetőségeken nagyon jót szórakoztunk. Végül a győztes csapatok díja egy csomag cukorka volt. Az utazás végén pedig búcsút vettünk az anyaországi diáktársaktól.
Szerintünk pozitív, hogy a két iskola együtt tartott megemlékezést. Jó, hogy emlékezünk a csatákra és hőstettekre. Ezek az akkori, így talán a mai magyarság szabadságáért is folytak. Van mire büszkének lennünk. Együtt!
Készítette: Huslička Bianka és Izrael Jázmin
Legutóbbi hozzászólások