1956-ban egy aprócska, de elszánt nemzet felemelte a fejét, és nemet mondott az elnyomásra, a diktatúrára, és szembeszállt a világ akkori legnagyobb birodalmával. Erről emlékeznek október 23-án az egész Kárpát-medencében különféle rendezvényekkel, tanulmányi utakkal gyerekek, fiatalok, idősek, tanárok vagy hozzátartozók.

Így tette ezt a nyolcadik évfolyam néhány szerencsés tanulója, akik az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium diákjaival karöltve, a Rákóczi Szövetség támogatásával  részt vehettek az ’56-os forradalom alkalmából megrendezett tanulmányi úton.

Első állomásunk a Sötétkapu volt, ahol a Dobó Katalin Gimnázium tanulói fogadtak bennünket. A gimnázium történelem tanára, Gergely Endre ejtett pár szót a kapuról, illetve arról, Esztergomban hogy milyen történések zajlottak 1956-ban. Az emléktáblán nagyrészt fiatal áldozatok nevei szerepeltek. Szörnyű belegondolni, hogy sokan még a 30 éves kort sem érték meg közülük. Mi egy verssel és koszorúzással emlékeztünk meg róluk. Ezután felszálltunk a buszra és Budapest felé vettük az irányt. Itt először ellátogattunk az Új Köztemetőbe, ami elég nagynak bizonyult, de nem meglepő, hisz Európa legnagyobb temetőjéről beszélünk. A Dobó sulisok egy előadással készültek, melyben felolvasták többek között Nagy Imre rádióbeszédét is. Ezt követően elmentünk a 301-es parcellához, ahol megtekintettük Nagy Imre sírját és emlékhelyét, aminél szintén elhelyeztünk egy koszorút. Következhetett  Memento  Park, melyet már sokan izgatottan vártunk. Amint beléptünk teljesen magával ragadott mindnyájunkat a hely hangulata.  A legtöbb szobor magabiztosságot, erőt sugallt. Tulajdonképpen ekkor vált világossá számunkra, hogy ezeknek az embereknek mekkora hatalom volt a kezükben és senki sem mert volna velük szembeszegülni. Arra lettünk figyelmesek, hogy szinte mindegyik ökölbe szorított kézzel állt, ami abban a világban azt jelképezhette, hogy nem tűrik az ellentmondást, ez az emberben szorongást keltett. Elég nehéz szavakba önteni, mit is éreztünk, ezért jobb, ha az ember a saját bőrén tapasztalja meg. Utolsó utunk a Citadellához vezetett, ahonnan csodás kilátás nyílt Budapestre, majd sok új élménnyel a tarsolyunkban hazaindultunk.

A nap folyamán megtanultuk, hogy az 1956-os forradalomnak köszönhetően a közvetlen, nyers kényszerítés, mint társadalmi szervezési technika visszaszorulóban volt. Az esemény egyben világtörténelmi jelentőségű is volt.

A nap folyamán rengeteg új emlékkel, információval, érdekességgel gazdagodtunk, melyeket a hazafele tartó út során az anyaországi diáktársainkkal hosszasan át is beszéltünk, persze ezt hangos, jóízű kacajok közepette. Úgy gondoljuk, ennek az útnak köszönhetően nagyon jó határon túli ismertségeket, barátságokat sikerült kötnünk, és reméljük lesz még ilyen alkalom.

Nemes Viktória, Benďák Lili, 8.b